Független előadó‑művészeti szövetség

Az elmúlt években a szakma egyre mélyülő strukturális válságot, kirekesztést, forráshiányt és intézményi egyenlőtlenséget tapasztalt meg. Miközben alkotók, előadók, pedagógusok, menedzserek és befogadóhelyek generációi dolgoztak a magyar előadóművészet életben tartásán és nemzetközi elismertetésén, a döntéshozatal egyre zártabbá, átláthatatlanabbá és egyoldalúbbá vált. A személyi és intézményi összefonódások révén az elmúlt években ugyanaz a szűk szakmai kör birtokolta a bizottsági, kuratóriumi és tanácsadói pozíciókat, a szakma jelentős része kiszorult a döntéshozatalból. 

Hiszünk abban, hogy a magyar előadóművészet csak akkor lehet élő, sokszínű és nemzetközileg releváns, ha minden egyes szereplője valódi szakmai és emberi méltósággal vehet részt benne.

A jövő nem épülhet kizárásra, lojalitási alapon működő struktúrákra és szakmapolitikai monopolhelyzetre. A jövő alapja a partnerség, az autonómia, az átláthatóság és a szakmai szervezeti egyenrangúság kell legyen. A klasszikus intézmények, hagyományos társulatok, a projektalapú alkotóközösségek, a független műhelyek, a befogadó terek, az oktatási programok és a kísérleti formák nem egymás ellenében léteznek, hanem egymást erősítve alkotják a teljes szakmát. Nincs első- és másodrendű művészet. Nem lehet hierarchia autonóm alkotói formák között.

Fontos, hogy a színházat, bábszínházat, táncot, kortárs cirkuszt és a színházi nevelést képviselő szervezetek az új kulturális vezetéssel együtt, közösen határozzák meg a célokat és a feladatokat.

A választások után nemcsak a mindennapi életben, hanem a kulturális világban is újra kell építenünk a kapcsolatokat. A szakmai szervezetekkel összefogva közös feladatunk egy országos kulturális fejlesztés elindítása, amely nemcsak a fővárosra, hanem a vidékre is fókuszál.

A Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) ebben a közös munkában akar részt venni.

A FESZ egyik legfontosabb prioritása a kulturális pluralizmus helyreállítása. Ennek része az előadó-művészeti struktúrák tudatos újjászervezése, a politikailag szétválasztott szakmai közösségek közötti hidak újjáépítése, valamint egy új előadó-művészeti törvény megalkotása, amely valódi egyenrangú partnerséget teremt.

Ugyanilyen fontos a szakmai szervezetek és a mindenkori kormányzat közötti kiszolgáltatott, egyoldalú viszony megszüntetése. Az új kulturális vezetésnek támaszkodnia kell a szakmai szervezetek tudására, és valódi partnerként kell bevonnia őket a döntéshozatalba.

A közös munka alapja a kiszámíthatóság, a korrekt együttműködés és a kölcsönös bizalom. Ebben kiemelt jelentőségű a Dologidő, a független előadó-művészeti terület átfogó szakmai vitaanyaga, amely szorosan kapcsolódik az egész magyar előadó-művészeti struktúrához.

A Dologidő a független terület számára fogalmaz meg konkrét megoldási javaslatokat, de ezek csak akkor válhatnak valódi megoldássá, ha az egész előadó-művészeti struktúra reformja is megtörténik. A függetlenek helyzetének rendezése nem kezelhető külön, mert annak működése elválaszthatatlanul része a teljes kulturális rendszernek.

A vitaanyag az elmúlt év során több szakmai fórumon, több mint 600, a független előadó-művészet területén dolgozó alkotó és szakember bevonásával formálódott. Nemcsak problémákat nevez meg, hanem működőképes szakmai válaszokat is ad.

Részletesen foglalkozik az önkormányzati és minisztériumi feladat megosztással, a pályázati rendszer megújításával, a minimum bázisösszeg bevezetésével, a kulturális vidékfejlesztéssel, a működési támogatások rendszerével, a többszintű finanszírozási modellel, a mobilitási és disztribúciós programokkal, valamint a szakmai kuratóriumok kinevezési rendszerének átalakításával.

A Dologidő világossá teszi: a független szféra nem periféria, hanem a magyar kultúra egyik alapvető pillére. Visszahelyezi a függetleneket abba az előadó-művészeti struktúrába, amelynek mindig is elengedhetetlen részei voltak.

Az elmúlt évek megosztottsága után a kultúrában is valódi rendszerváltásra van szükség. Ebben meghatározó szerepe kell, hogy legyen a FESZ-nek, annak a szakmai közösségnek, amely 32 éve képviseli következetesen a független szféra érdekeit.

Hisszük, hogy az előadó-művészeti szakma csak akkor válhat újra egységes egésszé, ha közös céljainkat egy elő dialógusban, együtt valósítjuk meg. 

Ezért fontosnak tartjuk, hogy közösen megoldást találjunk:

• a finanszírozási rendszer teljes átláthatóságára,
• a szakmai döntéshozatal demokratikus újjászervezésére,
• a szakmapolitikai monopolhelyzetek felszámolására,
• a független szcéna intézményes kiszorításának kivizsgálására,
• a szakmai kuratóriumok kiegyensúlyozott összetételének biztosítására,
• a művészi autonómia garantálására,
• a projektalapú és innovatív működési modellek egyenrangú elismerésére,
• a szociális és nyugdíjrendszer diszkriminációmentes reformjára,
• az előadóművészek számára kiszámítható és emberi életpályamodell kialakítására,
• a minőségalapú, nyitott szakmai képzési rendszer megerősítésére,
• valamint a független kritikai diskurzus és szakmai nyilvánosság támogatására.

Szabadság nélkül nincs művészet, szabad és sokszínű művészet nélkül nincs élő magyar kultúra.

A Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) erre a közös munkára hívja a szakmai szervezeteket és az új kulturális vezetést.

Az eseményről részletesen beszámolt a Telex, az előadóművészek követeléseit pedig Aradi Hanga Zsófia összegezte.