Független előadó‑művészeti szövetség

A magyar táncművészet válaszúthoz érkezett, most van lehetőségünk arra, hogy a hazai táncéletben is megtörténjen a valódi rendszerváltás.

Az elmúlt években a szakma egyre mélyülő strukturális válságot, kirekesztést, forráshiányt és intézményi egyenlőtlenséget tapasztalt meg. Miközben alkotók, előadók, pedagógusok, menedzserek és befogadóhelyek generációi dolgoztak a magyar tánckultúra életben tartásán és nemzetközi elismertetésén, a döntéshozatal egyre zártabbá, átláthatatlanabbá és egyoldalúbbá vált. A személyi és intézményi összefonódások révén évtizedek óta ugyanaz a szűk szakmai kör birtokolja a bizottsági, kuratóriumi és tanácsadói pozíciókat, a szakma jelentős része kiszorult a döntéshozatalból. 

A hazai táncélet reformra vár!

Hiszünk abban, hogy a magyar táncművészet csak akkor lehet élő, sokszínű és nemzetközileg releváns, ha minden egyes szereplője valódi szakmai és emberi méltósággal vehet részt benne. A jövő nem épülhet kizárásra, lojalitási alapon működő struktúrákra és szakmapolitikai monopolhelyzetre. A jövő alapja a partnerség, az autonómia, az átláthatóság és a szakmai szervezeti egyenrangúság kell legyen. A klasszikus intézmények, hagyományos társulatok, a projektalapú alkotóközösségek, a független műhelyek, a befogadó terek, az oktatási programok és a kísérleti formák nem egymás ellenében léteznek, hanem egymást erősítve alkotják a teljes szakmát. Nincs első- és másodrendű táncművészet. Nem lehet hierarchia autonóm alkotói formák között.

Ezért egy új táncstratégia megalkotására van szükség, amelyben a szakma egészének tapasztalata és felelőssége érvényesülhet, és amelyben a kulturális vezetés partnerként fordul az alkotók, társulatok és szakmai szervezetek felé. Egy olyan intézményrendszert kell létrehozni, amely nem korlátozza a művészi szabadságot, hanem megteremti feltételeit annak, hogy a magyar táncművészet sokszínűsége és alkotóereje kiteljesedhessen. Fontos, hogy a táncművészetnek legyen állandó szakmai refernse a minisztériumban.

Ezért fontosnak tartjuk, hogy közösen megoldást találjunk:

• a finanszírozási rendszer teljes átláthatóságára,
• a szakmai döntéshozatal demokratikus újjászervezésére,
• a szakmapolitikai monopolhelyzetek felszámolására,
• a független szcéna intézményes kiszorításának kivizsgálására,
• a szakmai kuratóriumok kiegyensúlyozott összetételének biztosítására,
• a művészi autonómia garantálására,
• a projektalapú és innovatív működési modellek egyenrangú elismerésére,
• a szociális és nyugdíjrendszer diszkriminációmentes reformjára,
• a táncművészek számára kiszámítható és emberi életpályamodell kialakítására,
• a minőségalapú, nyitott szakmai képzési rendszer megerősítésére,
• valamint a független kritikai diskurzus és szakmai nyilvánosság támogatására.

Óvnunk kell a magyar táncéletet, hogy ne legyen egyetlen szervezet, érdekcsoport vagy hatalmi kör kizárólagos terepe.

Szabadság nélkül nincs művészet, szabad és sokszínű táncélet nélkül nincs élő magyar kultúra.

„A szabadság a test tudatos használatával kezdődik.” (Lábán Rudolf, táncművész és tánckutató)