Független előadó‑művészeti szövetség

Visszautasítjuk azt a narratívát, amely szerint a Nemzeti Színház „végig ellenszélben” működött volna, illetve, hogy a vele szembeni kritikák valamiféle szervezett ideológiai támadás részei lennének –, ahogy azt Vidnyánszky Attila az ATV-ben állította egy április 17-én adott interjúban. 

Alaptalan és elfogadhatatlan az az állítás, amely szerint „ugyanazok az erők” működnek ma is, mint amelyek a régi Nemzeti Színház lebontásához vezettek, vagy hogy a mai kulturális viták Marx és Engels gondolataiból vezethetők le. Ezek a politikailag túlfűtött állítások történelmileg leegyszerűsítők, és inkább szolgálja a megosztást, mint a valós párbeszédet.  A mai független kulturális szereplők, alkotók és kritikusok nem valamiféle múltból örökölt ideológiai összeesküvés képviselői.Saját szakmai és erkölcsi álláspontjukat fogalmazzák meg újra és újra.

A Nemzeti Színház Magyarország egyik legkiemeltebben támogatott kulturális intézménye, tulajdonosa és egyben fenntartója az állam. Ebben a helyzetben nehezen értelmezhető az „ellenszél”   – azt sugallja, hogy az intézmény marginalizáltan működött, valamiféle elnyomás áldozataként. A szakmai és társadalmi kritika viszont nem elnyomás, ez a közélet természetes része – különösen egy közpénzből fenntartott intézmény esetében.

Vidnyánszky a független színházakra és alkotókra tett kijelentések ráadásul számszerűen sem állják meg a helyüket. Egyszerűen nem felelnek meg egymásnak azok az állítások, hogy a függetlenek aránytalan támogatásban részesülnének, vagy a kulturális tér meghatározó kedvezményezettjei lennének. A független társulatok döntő többsége évek óta alulfinanszírozott, működésük sokszor pályázati bizonytalanságtól, kiszámíthatatlan támogatási rendszertől és folyamatos egzisztenciális kockázattól függ. A rendelkezésre álló támogatási adatok rendre azt mutatják, hogy az intézményesített, állami hátszéllel működő struktúrák jóval nagyobb és stabilabb forrásokhoz jutnak. 

Források: emet.gov.hu, nka.hu

Csak egy-két számadat 2025-ből: 44 milliárd forintnyi működési támogatás jut minősített előadó-művészeti szervezeteknek egy évre, ezzel szemben ezzel szemben országosan 1,2 milliárd forint áll a minősítéssel nem rendelkező társulatok rendelkezésre összesen, ebből a fővárosi függetlenek éves működési kerete nem több mint 533,5 millió forint. Ez az összeg 16 éve nem emelkedett, sőt: voltak olyan évek, amikor a támogatás közel 50%-át elvette a kormányzat. A többlettámogatás 6 milliárdnyi pályázati forrásából a Független Előadóművészeti Szövetség tagjai összesen 19,5 millió forint támogatásban részesültek, a beadott 133 pályázatból 125 elutasításra került. Ezzel szemben a Magyar Teátrumi Társaság köreinek megítélt támogatás 2 083 501 000 forint volt.

Ha ismerjük ezeket az adatokat, egyértelműen látható, hogy a függetlenekről tett állítások, Vidnyánszky által felvázolt arányok félrevezetők. A valóság ezzel szemben az, hogy sok független alkotó nem privilegizált helyzetből, hanem éppen annak hiányából dolgozik. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy pályája elején ő maga is független alkotóként indult – ezért különösen visszás ma éppen azokat támadni és lejáratni, akik ugyanabból a szabadságból próbálnak alkotni, amelyből egykor ő is építkezett.

Az sem fogadható el, hogy az állami támogatásokat kizárólag egyetlen ideológiai vagy világnézeti irány – például a „nemzeti keresztény gondolat” – alapján tekintsük természetesnek. Az állam feladata nem az ízlésrendészet és nem egyetlen kulturális világnézet kizárólagos finanszírozása, hanem a kulturális sokszínűség biztosítása. A művészet értékét nem politikai lojalitás alapján kell mérni.

A kultúra akkor marad sokszínű, ha nem hadszíntér, hanem mindannyiunk közös tere. A kritika nem árulás, a függetlenség nem ellenségesség, a pluralizmus nem támadás, ezek alapvető tartozékai egy demokratikusan működő kulturális térnek. Éppen ezért itt az ideje annak, hogy Vidnyánszky Attila befejezze a félrevezetést, a szakma tudatos és szándékos megosztását, és ezek helyett végre a valódi szakmai párbeszéd és egymás kölcsönös tisztelete szervezzék a munkánkat.

Ha minderre a színházigazgató nem képes, akkor méltósággal félre kell állnia.

A FESZ javaslatai az új kulturális rendszer főbb elemeire:

1. Makroszintű javaslatok: a teljes előadó-művészeti területet érintő döntések.

• ÁFA: kedvezményes 5 % ÁFA bevezetése a színházjegyekre 

• KATA: a megszüntetett KATA speciális (nyugdíjbiztosítással kombinált) visszavezetése a kulturális területen

• kulturális TAO: megfelelő jogszabályi keretek között, a szükséges jogosultsági szigorításokkal és ellenőrzéssel a teljesítmény alapú, közvetett állami támogatás visszavezetése (10, 4 mrd-ról 37,4 mrd Ft-ra nőtt 2010-ről 2018-ra.)

2. Önkormányzati feladatok:

• finanszírozás rendezése: az önkormányzatok kötelező és önként vállalt feladataira megfelelő keret álljon rendelkezésre, saját intézményrendszer fenntartása és pályázatok a helyi közösség számára fontos szervezetek, rendezvények számára

• új befogadóhelyek kialakítása: infrastrukturális fejlesztések

3. Minisztériumi feladatok:

• Emtv. átfogó módosítása: normatív elemek visszaállítása, működéshez elengedhetetlenül szükséges forrás biztosítása, önkormányzati színházak önállóságának helyreállítása, egyedi döntési lehetőségek kivezetése, átláthatóság, Budapest- vidék különállás megszüntetése, pályázati rendszer megújítása

• NKA tv. módosítása: szakmai önállóság biztosítása, független, szakértő kuratóriumok felállítása

• kulturális vidékfejlesztési stratégia kidolgozása (regionális központok kialakítása)

• exportstratégia kidolgozása; Liszt Intézetek aktivizálása

4. Pályázati rendszer megújítása:

• Minimum bázisösszeg bevezetése.

• Többéves működési támogatás.

• Többszintű finanszírozási rendszer.

• Kulturális vidékfejlesztés.

• Mobilitási és disztribúciós programok.

• Független szakmai kuratóriumi rendszer