A Scallabouche 2000-es megalakulása óta elsősorban improvizációval foglalkozik. A rögtönzés szabályainak megfelelően, a társulat útját sosem terveztük előre, hanem a pillanat kihívásaira válaszoltunk. Eddig több mint tizenöt előadást készítettünk, és mostanáig mindig tudtuk, mi legyen a következő lépés, merre vezessük a történetünket.

Egy idő után, amikor visszanéztünk az addig megtett útra, a véletlenek már logikus folyamatnak látszottak. Mindig a korlátokat próbáltuk feszegetni, a határokat akartuk eltüntetni: színész és néző, színész és figura, képzelet és valóság között. Talán ez az, amit igazából csinálni szeretnénk: elcsípni a rögtönzésből eredő életteli, spontán veszélyt, és előadásaink állandó hajtórugójává tenni – legyenek azok szöveg- vagy impró alapúak. De miért? Mert ha a néző rájön, miről beszélünk, már nem is arról van szó.